Néha muszáj feladni a harcot,elengedni az elengedhetőt s az elengedhetetlent. Néha kötelező a helyes de egyben fájdalmas utat választani ami igaz egy részben erősebbé,de abban a pillanatban gyengévé és sebezhetővé tesz. Ez az út vezet a boldogság felé,de fájdalom téglákkal van kirakva. És te csak mész és mész s a sebek egyre csak gyűlnek. De tudod ,hogy egyszer majd megérkezel s az majd minden heget begyógyít. Vagyis...reménykedsz.