-Most félek.

-Most meg mitől?

-Attól, hogy egyszer rájössz, hogy mégsem vagyok olyan jó, mint gondoltad.Hogy még sem vagyok olyan szép, kedves lány mint akibe beleszerettél. Régebben azt mondtad, sosem gondoltad volna, hogy egyáltalán szóba állok veled, de mégis együtt vagyunk.És én azt szeretném, ha életünk végéig tartana ez a kapcsolat, eddig azt mondtad te is igy akarod.De már nem szeretsz annyira, mint régen és már nem vagy hálás, hogy vagyok neked. Régen annyira természetesnek vettem, hogy vagy nekem, azt hittem ez örökké igy lesz, mert szeretsz és sosem hagysz el bármilyen hibát is követek el. De ez nincs igy, jobban kellett volna vigyáznom, jobban kellett volna szeretnelek, lehet most már hiába szeretlek mindennél jobban,mert te már nem így érzel. És mi lesz velem, ha már nem szeretsz, ha azt mondod legyen vége? Akkor én mihez kezdek, hisz te vagy a mindenem, és ha te elhagysz, tényleg semmim sem marad. Na pont ettől félek, hogy egyszer azt mondod, nem szeretlek már,nem akarok veled lenni többet,na az a nap lesz az én életem vége.