Néha olyan jó sírni egy kicsit..Elhúzni a függönyt, ráülni az ágyra, betakarózni egy meleg pokrócba, felvenni a fejhallgatót, lassú, érzelmes zenét hallgatni, amihez kötődsz, közben nézni ki az ablakon, és sírni. Hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a kudarc, hol a magány, hol egyszerűen csak az élet miatt. Nem zokogni, csak könnyezni. Kiereszteni magadból azt, amit érzel. Tisztázni a dolgokat. Kibékülni azzal, aki benned van. Majd megnyugodni, bemászni a takaró alá, s tudni, hogy soha nincsen soha.